Az elso darab narancssárga volt, még a nyolcvanas évek végén. Akkor valamiért minden kispolák narancssárga volt. Biztos a lengyelek akciósan szereztek valahol ilyen festéket. A harmincháromezer forintról huszonkilencre lealkudott jószág vételáráért sokat már akkor sem várhatott az ember. Mondjuk ilyen keveset sem.

Az alapkivitel érdemleges tartozékai az 1980-ban gyártott járgánynál a következoen alakultak: vákuumos ablakspricni, bowdenes önindító, jelképes futéskapcsoló a hátsó ülés elott, baloldali tükör, krómozott ablaktörlo és lökhárító. Viszont már a kezdetektol széria a központi zár, elöl ugyanis olyan kicsi a hely, hogy a bal elso ülésrol is nyújtózkodás nélkül el lehet érni a jobboldali ajtó gombját, akárcsak az ablaktekerot, amivel a klimatizálás is megfeleloen szabályozható.

Az együtt töltött egy év alatt a kiadások jócskán meghaladták a vételárat, ám ez az eladásnál nem volt érvényesítheto, a pénzt ugyanis kizárólag az üzemképesség fenntartása vitte el. A kis genyónak eloször például a karburátora repedt meg. Bár ilyen dolog szerintem nincs, eredményeként az amúgy valóban kedvezo, hat liter körüli fogyasztás egybol felugrott tíz fölé.

A jelenséget komoly tuzveszély is kísérte, ugyanis a kiömlo benzin szabályosan forrt a hengerfejen. De ez is semmi volt ahhoz képest, hogy a benzin szaga a korszeru futési rendszernek köszönhetoen folyamatosan dolt az utastérbe, és az embernek tízpercnyi autózás után már olyan szaga volt, mint egy olajmaffiózónak az átfejtés után.

Motor hátul, ember elöl, hideg mindenütt

Pedig a futési rendszer korát meghaladóan zseniális. A léghutéses motor hátul, az ember meg, ugye, elöl. A ketto között egy alagút, amelyben a fordulatszámtól függoen forgó motorhuto ventillátor szállítja elore a hot. A következmény: reménytelen befuteni a tágas utasteret. Igaz ehhez az is hozzájárult, hogy egyetlen, magát szerelonek mondó sufnikirály sem mondta meg, hogy hiányzik a motorborítás fele. Persze huszonkilenc rugóért mit várjon az ember.

A következo tragédia a Budapest-Bakony-Budapest útvonalon következett be. Már az induláskor gyanús hangot adott a kipufogó. Aztán az M7-rol lehajtva elveszett. Tobol persze. A máskor észrevétlenül suhanó autó ettol üvölto oroszlánná változott. Az érzés leírhatatlan, igaz, hazafelé két személlyel és két heti táborozás összes cuccával is képes volt elérni a 120 kilométeres óránkénti sebességet. Gyári adat: 105 km/h. Gyorsulásán jelentosen a kipufogóhiány sem változtatott, maradt a 0-80-ra hatvan másodperc körüli értéken.

A bajok sora ezzel nem ért véget. Következett a hengerfej-csere, majd a küszöbbol kiesett nagyjából két kiló gitt. De az elso laprugó törésénél telt be a pohár. Az autó kormányozhatatlanná vált. A szemétre érett darabot sikerült egy húszasért elpasszolni.

White Power

Nem adtam fel, hogy megbarátkozzak a típussal. Trabanttal mégsem jár az ember, akkor sem, ha nincs eleresztve. Csak a narancssárgákkal szakítottam egy életre. Következett egy fehér járgány, a közepesnek mondott ?87-es évjáratból. Ez az igazi átmeneti korszak szülötte. Bár már muanyag lökhárítóval rendelkezett és nagy muszerfallal, marad a bowdenes önindító és a hátsó ülés elott elhelyezett futéskapcsoló. Ja, és volt benne hátsóablak futés, tolató- és ködlámpa is. A motorborítás persze ebbol is hiányzott, úgyhogy nagyon hideg volt benne, de legalább kiderült miért.

Ez a kuplunggal kezdte, a váltóval folytatta, és a hengerfejjel zárta kalandjait a szerelonél. Ezek persze csak a nagyobb javítások voltak, mert a gyújtását reménytelen volt úgy beállítani, hogy ötszáz kilométer után ne kelljen hozzányúlni. De nagy nehezen ez az autó elvezetett egy igazi szakemberhez, aki nemcsak mondta, hanem tényleg értett a kispolákhoz. Bár nagyon sokba kerül, megérte.

A fehér jószág másik oldaláról is bemutatkozott. Kiderült, hogy alkalmas a három gyerek, három szoba, négy kerék célokból az elso és az utolsó megvalósítására. A különbözo állításokkal ellentétben ugyanis a jármu alkalmas szexuális kapcsolat lebonyolítására. Persze nem úgy van, hogy gyere buci hamm, bekaplak. Eloször ugyanis a két elso ülést elore kell hajtani, majd az érintettek a hátsó ülésen foglalnak helyet. Jobb, ha a férfi már ekkor megszabadul a nadrágjától, mert késobb ez elég bonyolult lesz. Elojáték, stb. után az akció úgy hajtható végre, hogy a férfi a hátsó ülésen középen foglal helyet, két lábát enyhén terpeszben kitámasztja az elore döntött üléseken. Az elojáték végére a kíváncsi tekintetektol is megóv a jármu, az utastér ugyanis kello hév esetén nagyjából tíz perc alatt annyira belehelheto, hogy az összes ablakon átláthatatlan párafüggöny keletkezik. A felvezetés után a hagyományos, no felül, lovaglóülésben pozíció alkalmazható, persze aki kispolszkival csajozik, ne egy noi kosárcsapat tagjai közül válogasson.

Persze ettol is jelentos anyagi veszteséggel sikerült megszabadulni.
Vételár: 135 ezer
Kiadások (benzin nélkül): kb.: 100 ezer
Eladási ár: 50 ezer
Ha autóvásárlási tanácsra van szüksége, forduljon bizalommal a szerzohöz.


A leszúrt rittberger

A barnásvörös, mattult fényezésu csoda tárgyi apportként került a házasságomba. Kiválasztásához semmi közöm nem volt. Együttélésünk ennek ellenére egészen addig felhotlennek tunt, amíg nem sikerült széles felniket szerezni rá. Egyébként király, 145/70x13-as gumik, mutatós megjelenés, csakhogy. A felni baloldalt elöl három centit állt ki a kasztni síkjából, jobbra elöl illeszkedett. Hátul fordítva. Baloldalr belesimul, jobbra kiáll. A kasztni alaposabb szemrevételezése után kiderült, ez az autó bizony egyszer már felborult, ráadásul nem is kicsit. És szépen meg is csavarodott.

És néha nem indult, mint minden kispolák, és állandóan be kellett állíttatni a gyújtását és persze az olaj is szépen fogyott belole. De ezek a tulajdonságok a szériafelszerelés részei, úgyhogy nem zavartak. A csavart kasztni azonban több volt a soknál. Egy nepper vette meg, de a gyári, 135x12-es kerekeket visszatéve a rutinos csávónak sem tunt fel a csavarodás.

A kulcsos

Az áttörést és a megbocsátást a jelenleg is használt, 1990-es évjáratú, szintén barnásvörös darab hozta meg. Egy tulaj, az is a Rózsadombon, Merkur által kibocsátott garanciajegy, 25 ezer futott kilométer. Kulcsos indítás, makulátlan belso, külso. Még motorborítása is van, muködo termosztáttal, úgyhogy megfagyni nem lehet benne. Különösen, mióta sikerült egy igazi gyári futomotort szerezni bele. Azóta már az elso szélvédo párátlanítása sem okoz problémát, úgyhogy nem kell egy rongyot tartani a muszerfal közelében az oszi reggeleken, és a dugókban sem fagy meg az ember fia, vagy lánya.

A széles kerekek természetesen az utódra is felkerültek. Azóta nem támolyog az úton, képes egyenesen menni elengedett kormánnyal akár ötven métert is. Erre a darabra az elmúlt húszezer kilométer alatt mindössze harmincat kellett költeni az olajcserékkel együtt, átlagfogyasztása városi használat mellett 6,3 körül alakult. Ennyi kilométer alatt csak egyszer hagyott cserben. És ha nem töri végig az oldalát egy rendorautó, talán a hátsó sárvédok sem rohadnak ki ilyen gyorsan.

Az ötödik

Egy kölcsönkapott darab volt. Két hónap alatt csak egyszer szívatott meg, amikor késo este bedöglöttek a lámpái. Hatodik? Nem valószínu, hogy lesz. Hacsak egy utolsó darabot meg nem sikerül szerezni Lengyelországból. Mert jó dolog szeretni egy márkát, egy típust, de még jobb egy autóval közlekedni.

Zappe Gábor, 2000. 20. 13.